A gyerekek már várták a következő kreatív órát, ujjongtak. De kiderült, hogy néhányuknál félre lett értve a dolog és azt hitték, most szabad foglalkozás van. Újra átbeszéltük a szabályokat, hogy rendben tudjunk haladni az óra során.
Bemelegítésként most a Mi lenne ha....? játékot/gondolokodó feladatot indítottam el. Direkt olyan ötleteket választottam, amik ismerős nekik, amiket könnyen el tudnak képzelni.
A héten egy kislánynak eltört a kulacsa, és nem tudott inni.
Mi lenne ha eltörne a kulacsod, hogyan innál?
- szereznék poharat
- a csapnál a kezemből innék
- lecsavarom a kulacs kupakját, és abból innék
- megragasztanám a kulacsot
A mai nap az egyik fiú hozott egy kis távcsövet, avval játszottak.
Mi lenne, ha minden ember úgy látna, mintha egy távcső lenne a szemébe?
- ellátnánk a boltig
- látnánk, hogy ki tör be a házunkba
Sajnos itt kimerültek a ötleteik, mert minden válasz arról szólt, hogy mit látnának. Próbáltam segíteni nekik, hogy mekkora könyveket kellene akkor gyártani, de nem tudtak továbblépni.
Ezután megint szabadon elhelyezkedtek és megkapták a feladatlapjaikat. A lapokon direkt néhány feladat ferdén volt elhelyezve, hogy merjék elfordítani a lapot, más szögben dolgozni vele. Utasítások megint nem voltak rajta, hogy kérdezzenek, kommunikáljanak. Volt akinek azt válaszoltam, hogy kérdezze meg a társaitól.
Már látom, hogy melyik típusú feladatot kedvelik, melyiket kevésbé, és hogy milyen gyorsan végeznek egy lappal. Ezt figyelembe veszem majd a következő készítésekor. Kérni fogom őket, hogy ne grafitceruzával dolgozzanak, hanem csak színesekkel.
A felhasznált anyagok itt elérhetők.
Kis érdekesség, hogy az iskola udvarán a gyerekek (főleg az én osztályom tagjai) elkezdtek egy "bunkert" építeni a közelben talált ágakból, falevelekből, fenyők tűleveleiből. Nagyon élvezték ezt, adták egymásnak az utasításokat, gyűjtötték az anyagokat, védték a várukat másoktól.
Ezt az egészet teljesen maguktól kezdték el és itt is nagyon jól megmutatkozott a kreativitásuk.
