A gyerekek már várták a következő kreatív órát, ujjongtak. De kiderült, hogy néhányuknál félre lett értve a dolog és azt hitték, most szabad foglalkozás van. Újra átbeszéltük a szabályokat, hogy rendben tudjunk haladni az óra során.
Bemelegítésként most a Mi lenne ha....? játékot/gondolokodó feladatot indítottam el. Direkt olyan ötleteket választottam, amik ismerős nekik, amiket könnyen el tudnak képzelni.
A héten egy kislánynak eltört a kulacsa, és nem tudott inni.
Mi lenne ha eltörne a kulacsod, hogyan innál?
- szereznék poharat
- a csapnál a kezemből innék
- lecsavarom a kulacs kupakját, és abból innék
- megragasztanám a kulacsot
A mai nap az egyik fiú hozott egy kis távcsövet, avval játszottak.
Mi lenne, ha minden ember úgy látna, mintha egy távcső lenne a szemébe?
- ellátnánk a boltig
- látnánk, hogy ki tör be a házunkba
Sajnos itt kimerültek a ötleteik, mert minden válasz arról szólt, hogy mit látnának. Próbáltam segíteni nekik, hogy mekkora könyveket kellene akkor gyártani, de nem tudtak továbblépni.
Ezután megint szabadon elhelyezkedtek és megkapták a feladatlapjaikat. A lapokon direkt néhány feladat ferdén volt elhelyezve, hogy merjék elfordítani a lapot, más szögben dolgozni vele. Utasítások megint nem voltak rajta, hogy kérdezzenek, kommunikáljanak. Volt akinek azt válaszoltam, hogy kérdezze meg a társaitól.
Már látom, hogy melyik típusú feladatot kedvelik, melyiket kevésbé, és hogy milyen gyorsan végeznek egy lappal. Ezt figyelembe veszem majd a következő készítésekor. Kérni fogom őket, hogy ne grafitceruzával dolgozzanak, hanem csak színesekkel.
A felhasznált anyagok itt elérhetők.
Kis érdekesség, hogy az iskola udvarán a gyerekek (főleg az én osztályom tagjai) elkezdtek egy "bunkert" építeni a közelben talált ágakból, falevelekből, fenyők tűleveleiből. Nagyon élvezték ezt, adták egymásnak az utasításokat, gyűjtötték az anyagokat, védték a várukat másoktól.
Ezt az egészet teljesen maguktól kezdték el és itt is nagyon jól megmutatkozott a kreativitásuk.
Hát elkezdtük! A nap elején már megemlítettem a gyerekeknek, hogy egy érdekes dologgal készültem.
Kértem őket, hogy az órára úgy készüljenek, hogy csak a gondolataikra és színes ceruzákra lesz szükségük. Elindítottam egy bemutatót Edisonról, Tesláról és az Apolló 13 űrhajó történetéről. Meséltem nekik a zseniális feltalálókról, a találmányaikról, illetve hogy hogyan sikerült megmenteni a bajba jutott űrhajósokat. Az űrhajó meghibásodott, elszökött az oxigén, és a kabin levegője egyre jobban telítve lett szén-dioxiddal, fulladással veszélyeztetve az ott bent levő három embert. Volt a fedélzeten szűrő, csak a formája nem passzolt a levegőztető csatlakozásához. A földi mérnökök az űrhajóban található eszközökből kialakítottak egy "csatlakozót". Ezt a feladatot kellett kreatívan megoldaniuk. Majd elmondták a fent levő űrhajósoknak, hogy ők hogyan tudják megcsinálni a maguk csatlakozóját, ők azt sikeresen összerakták és így megmenekültek.
Mivel a kreatív gondolkodáshoz szabad légkör szükséges, megbeszéltem a gyerekekkel, hogy most kicsit változtatunk a szabályokon. A fő alapelvek maradnak
- csinálniuk kell a munkát
- nem hangoskodhatnak, a társaikat nem zavarhatjájk
- a balesetveszélyes helyzeteket kerülni kell
Emellett mindent lehet, oda ülnek ahova akarnak, úgy dolgoznak, ahogy nekik tetszik.
Megkapták a feladatlapokat és egy üres mappát ezekhez az órákhoz. A lapra direkt nem volt írva semmi, hogy kérdezzenek, kommunikáljanak velem.
Elmondatm nekik, hogy ki kell találni az útvesztőkből, a két kép között meg kell keresni a különbségeket, illetve színezzenek, a mappájukra rajzoljanak valami egyedi, rájuk jellemző dolgot.
Nagyon élvezték a munkát, hangosan kiabálták, hogy "Kijutottam a labirintusból!" , figyelték egymás rajzát.
Voltak akik nagyon hamar készen lettek, a többségük szépen komótosan haladt a feladatokkal.
Az óra összegzése:
. sikerült kimozdítanom őket a megszokott iskolai keretekből
- élvezték az újfajta feladatokat
- örültek a szabadságnak
- érdeklődtek, hogy lesznek-e még ilyen órák
Daczi Sándor vagyok, tanító. Egy kecskeméti iskolában dolgozok, a matematikát tanítom az alsós osztályomnak. Lehetőséget kaptam, hogy heti egy alkalommal kreatív órát tartsak nekik.
Olyan órákat szeretnék készíteni a diákjaimnak, ahol a kreatív gondolkodásukat fejlesztem. Ehhez lesznek másfajta feladatok is, például koncentrálást, logikai gondolkodást erősítő gyakorlatok, de a lényeg az, hogy elszakadjunk a "normálistól", keressük a különleges, másfajta megoldásokat, lépjünk ki az iskolai rutinból.
Mi is számomra a kreativitás? Már létező dolgokat máshogy használunk fel. Például ott a rádió feltalálása. Megalkottak már egy adókészüléket, volt már vevőkészülék, csak ezek különálló egységek voltak, és nem tudták, hogy mire lehetne használni őket. Vagy az emlékeztető matricák (post - it-ek). Feltaláltak egy enyhén tapadó ragasztót, aztán évekig ott állt a laboratóriumba, mert nem volt hozzá felhasználási ötlet.
Pedagógusként a jövőre készítem fel a gyerekeket, de ezt a jövőt nem ismerjük. Ha olyan emberek kerülnek ki az iskolából, akik meg merik kérdőjelezni a dolgokat, szerteágazó, problémamegoldó a gondolkodásuk, és egy felmerülő akadály esetén nem a nehézséget látják, hanem egy megoldandó feladatot, akkor sikeresnek fogom érezni ezt a kezdeményezést.
Hogyan kezdem el? Bemutatókkal, beszélgetésekkel, játékos feladatokkal.
Direkt kerülni fogom a számokat és a leírásokat. Ne érezzék azt, hogy ez egy tanítási óra. Állandóan kérdezzenek, gondolkodjanak inkább. Nincs rossz kérdés vagy megoldás
Az órák leírását, feladatait, eredményeit folyamatosan megosztom ezen a blogon.